Osteoporosis kialakulása és okai

Elsődleges oszteoporózis

Az emberi csont nem egy tömör, változatlan formában kialakult egység, hanem a szervezettel összhangban levő, folyamatosan változó, felépülő és lebomló szakaszokból álló rendszer. A testet alkotó több száz csont között jelentős különbségek vannak.

csontok2

Három nagyobb csoportra oszthatóak:

- Lapos csont

- Hosszú és

- Rövid-csöves csontok

A csontok szerkezetének alapanyaga az önmagában nem stabil ún. kollagén fehérje.
A fehérjerostokra szervetlen ásványi anyagok (hidroxiapatit, kalcium-foszfát) rakódnak le, épülnek be, így együttesen adják a csont szilárdságát. 

A harmincas életkor közepéig a csont szerkezetének felépítése az erősebb, majd a lebontás kerül túlsúlyba, vagyis megindul a csontvesztés. Az izületi problémákkal, járásnehézséggel küzdő idősek fokozott inaktivitása, mozgásszegény életmódja tovább fokozza a lebomlás nagyságát, melyet az aktivitás amúgy jelentős mértékben lassíthatna. A csont szerkezetének lebomlását az ösztrogén női hormon szintjének csökkenése ugyancsak befolyásolja. Így a klimax beálltával a nők, 40- 60 életévük között normál csonttömegük egyharmadát elveszíthetik. A folyamat hatvan éves kor után közel egyforma mértékű a két nemben.


Másodlagos oszteoporózis számos betegséghez társulhat, de viszonylag ritkán fordul elő.

A csontritkulás a nőknél legtöbbször hormonális okokra, változókori (posztmenopauzális) vagy egyéb eredetű ösztrogénhiányra vezethető vissza. Az ösztrogénhiányhoz kötődő csontritkulás a menopauza idején felgyorsítja a csontvesztést.

A későn, a 16. életév után jelentkező első havi vérzés hormonháztartási problémákat jelezhet, ami szintén hátrányosan befolyásolhatja a fiatalkori csontépítést. A nőknél a 40 éves kor előtti menopauza, a rendszertelen havi ciklus, a túl hosszú, több éves szoptatás, illetve, ha valaki egyáltalán nem szül az ösztrogénhiánnyal összefüggésben hajlamosítanak a csontritkulásra.

A fiatalkori csontritkulás az alábbi állapotokra vezethető vissza:

  • Turner-szindróma (l. hermaphroditismus),
  • magas prolaktin szint,
  • túlzott fizikai megterhelés,
  • anorexia nervosa,
  • petefészkek eltávolítása,
  • mesterséges változókor (Gn-RH analógok alkalmazása),
  • korai változókor.

Öröklött és alkati tényezők: A maximálisan elérhető csonttömeget 80%-ban genetikai tényezők szabják meg. A sovány, törékeny testalkatú, különösen az 50 kg alatti emberek csonttömege fiatal koruktól kezdve eleve kisebb. Általában a világos bőrű hölgyek tekinthetők a legveszélyeztetettebbeknek. Az egyenes ági rokonok között idős korban előforduló csontritkulás figyelmeztető jel lehet.


Öröklött rizikótényező a tejfehérje- vagy tejcukor-érzékenység, mert a tejjel az egyik legfontosabb kalciumforrástól esik el az ember. Az életmódbeli tényezők a kalciumfelszívódást gátolva vagy éppen a kiválasztást fokozva fosztják meg a szervezetet a szükséges kalciumtól.

A szervezettől sok kalciumot von meg a cigaretta, a túl sok alkohol vagy kávé. Sokkal több alumíniumot veszünk föl, mint korábban. A dobozos üdítőkben hatszor annyi van e csontlebontást fokozó elemből, mint az üveges italokban. A túl magas foszfáttartalmú ételek, szénsavas üdítőitalok (kóla) szintén csökkentik a csonttömeget.


A veszélyeztetettséget növeli a D3-vitamin hiánya, amely nélkülözhetetlen a kalcium felszívódásához, hasznosulásához. A helytelen és túlzott, egyoldalú fogyókúrák sem kedveznek a csontoknak, ügyelni kell a kiegyensúlyozott kalcium-, nyomelem- és vitaminbevitelre.

A csontritkulásért felelős az ülő, rendszeres testmozgás nélküli életmód az egyik legfőbb oka a szaporodó csontritkulásos eseteknek.


Az egészségtelen életmód miatt a fiatalok korosztályában is csökkent az elért maximális csonttömeg, így ők is egyre veszélyeztetettebbek.

A környezeti tényezők között a légköri ólomszennyezést és többlet-kadmiumfelvételt (cigarettafüst) meg kell említeni.

A férfiak szervezete nagyobb csúcs-csonttömeget képez, és az életkorral összefüggő csontvesztés csak 60-65 éves korban kezdődik, ezért a férfiak körében a betegség ritkább, mint a nőknél.

A másodlagosan kialakuló csontritkulás ritkán fordul elő, és mindig valamilyen alapbetegség következményeként jön létre, melyek lehetnek gyulladásos ízületi betegségek, cukorbetegség, fokozott pajzsmirigyműködés, hematológiai kórképek, alkoholizmus, gyógyszerártalmak vagy felszívódási zavarok a bélben.

Veszélyeztetettek egyes egészségi problémával küszködők, például a pajzsmirigy-túltengésben szenvedők, illetve azok, akik pajzsmirigy-betegség miatt gyógyszeres kezelésben részesülnek. Ugyancsak veszélyeztetettek a kortizon-készítményeket, szteroid gyulladás-gátlókat használók, a kemoterápián átesők, az idült gyomor-bél betegségek következtében kialakuló felszívódási zavarokkal élők, azok, akiknek a veseköve a fokozott kalcium-kiválasztás miatt képződött.

További felvilágosításért forduljon Egészségügyi Szakemberhez