Osteoporosis tünetei, diagnosztikája

Tünetek:

gerinc

A betegség leggyakrabban a gerincet, főként alsó háti és deréktáji szakaszait érinti. A felsőtest súlyát viselő, porózussá vált csigolyatestek a legkisebb traumára, pl. hirtelen haspréssel járó köhögés, tüsszentés, vagy kis súly emelése hatására is összeroppanhatnak (ún. kompressziós törés). Ezt a folyamatot a beteg éles háti vagy deréktáji fájdalomként éli meg. Többszöri ismétlődéskor fokozódik a háti görbület, az időskorra jellemző testmagasság csökkenéssel járó görnyedtség lesz látható. A háti szakaszon jelentkező súlyos esetekben, a mellkasban lévő légzőszervek miatt a képet nehézlégzéssel, fulladással járó panaszok is uralhatják, melyek más belszervi betegségek hasonló panaszaival könnyen összetéveszthetők. Az alsó végtagot és a székelési, vizeletürítési rendszert beidegző idegpályák közelsége miatt, alsóvégtagi érzés és mozgászavarok, továbbá székelési és vizeletürítési panaszok is jelentkezhetnek

A betegség által másik jellemzően érintett csont a combcsont, amelynek combnyak körüli törései a leggyakoribbak. A csontritkulás okozta töréseknek ez a legsúlyosabb formája, mely leggyakrabban szorul műtéti ellátásra, kórházi kezelésre, majd hosszas rehabilitációra. A combnyaktörés már a tomportájt érő ütés hatására bekövetkezhet, jellemzőbb azonban, hogy esés okozza. Ilyenkor a végtag általában megrövidül, a láb kifelé fordul, a beteg járásképtelenné válik. 

A csontritkulás okozta eséseknél, töréseknél többnyire a csuklóizület is érintett. Esés közben az érintett kezére próbál támaszkodni, a gyenge csont azonban nem bírja el a test súlyát és eltörik. Ilyenkor a csukló nagymértékben megduzzad, mozgása jelentősen beszűkül, fájdalmassá válik. A kéz típusos ún. bajonettre emlékeztető tartást vesz fel. A letámasztáskor szerezhető másik - jóllehet ritkább - törés a felkarcsont nyakánál következik be. Ez a felkar megduzzadásával, megrövidülésével jár, a beteg nem tudja megemelni a karját.

 

Kórlefolyás:

csonttores

Egyénenként rendkívül változó a betegség lefolyása. Szerencsés a helyzet abban az esetben, ha a változókor gondozása minél előbb, már a vérzési rendellenességek megjelenésével egy időben elkezdődik. Ilyenkor ugyanis jelentős csontvesztéssel csak nagyon idős korban lehet számolni, így a csontvesztés üteme az életkilátásokat és az életminőséget kevésbé veszélyezteti. Az előrehaladottabb életkorban, súlyos csontritkulás miatt bekövetkező csonttörések azonban mindig életveszélyesek. Ilyenkor a combnyaktörések halálozási aránya meghaladja az 50%-ot. A halál közvetlen oka általában a hosszas ágyhoz kötöttség miatt bekövetkező tromboembólia, felfekvés, tüdőgyulladás, szepszis.

 

Diagnozis:

A betegséget csontsűrűség-méréssel, oszteodenzitometriás méréssel szokták diagnosztizálni. A mérés során az oszteoporotikus törésnek leginkább kitett helyeken - combnyakon, ágyéki csigolyákon, csuklón - mérik a csont tömegét. A módszer lényege, hogy minél nagyobb tömegű a csont, annál jobban elnyeli a sugárzást, a ritkább, kis tömegű csont kevesebb energiát nyel el. Az optimális csonttömeget statisztikai módszerekkel határozzák meg, az ettől való eltérés a csonttörés kockázatával arányos.

Röntgenvizsgálat: Egyszerű gerincröntgen vizsgálattal is jól felismerhetők a csigolyák kompressziós törései, aminek következtében egyes csigolyák ék alakúvá válnak, a hát görbületei fokozódnak. Kellően képzett szakember egyszerű felvételen is meglátja a csontritkulás jeleit.

Laboratóriumi, vér- és vizelet-vizsgálatokat főként a csontanyagcsere-betegségek elkülönítő diagnózisában alkalmazzák a másodlagos csontritkulások kizárására.

A kezelés eredményességét a szérum oszteokalcin szintjének mérésével ellenőrzik, mivel ez a csontképzés sebességéről ad felvilágosítást.

denzinometria1

Denzitometria

 

További felvilágosításért forduljon Egészségügyi Szakemberhez