Metabolikus oszteopáthiák előfordulása, kezelési költségek

A metabolikus osteopathiák és jelentőségük

Az ide sorolt legfontosabb népbetegségek: primer és szekunder osteoporosisok (a lakosság 8–10%-a), a D-vitamin-hiányos csontbetegség (50 éves kor felettiek >30%-a) és a primer hyperparathyreosis (évi 2500 új eset).

A metabolikus osteopathiák kezdetben panaszmentes kórfolyamatok, ami nem kedvez korai felismerésüknek, miközben a csontkárosodás progressziójával nő a mikroszkópos és makroszkópos törések előfordulásának valószínûsége. E kórképek klinikai jelentősége a csonttörésben rejlik. A mikrotörések következménye a fájdalom – a csigolyadeformitások a mozgásképesség romlásához, az önellátó képesség beszûküléséhez, az életminőség mérhető rosszabbodásához és a várható élettartam rövidüléséhez vezetnek. A makroszkópos csonttörések mindezeken túl szövődményekkel és fokozott mortalitással is járhatnak. Egyes kórformák más szerveken is okoznak tüneteket, pl. az osteomalaciát izomgyengeség, a primer hyperparathyreosist hypercalcaemia, vesekövesség és depresszió kíséri.

Előfordulás

A metabolikus osteopathiák előfordulása népbetegség-gyakoriságú, a következményeik súlyosak, gyakran életveszélyesek. Az osteoporosis világszere 200 millió embert érint. Hazánkban 50 éves kor felett mintegy 600 000 nő és 300 000 férfi szenved osteoporosisban, ennél jóval több a D-vitamin-hiányos emberek száma és évente 2500 új hyperparathyreosisos beteg fordul elő. E kórképek ossealis következményei, a csonttörések, jelentősek. Az Európai Unióban 2000-ben az osteoporosisos törések számát 3,79 millióra becsülték, ebből 0,89 millió csípőtörés volt. Magyarországon évente kb. 30 000 csigolyatörést és legalább 50 000 egyéb típusos osteoporosisos csonttörést jelentenek, amely utóbbiban az 50 éves és idősebb korosztályban 12 000 csípőtáji, 37 000 csuklótáji és 12 000 proximalis felkartörés található.

Mortalitás, életminőség

Nemzetközi szakirodalmi adatok szerint a csípőtáji töröttek 20%-a a fraktúra utáni első évben meghal. A csigolyatörések jelentős része fokozatosan alakul ki és sokáig rejtve marad, csupán az esetek 10%-a (akut kompresszió) észlelik azonnal. Ugyanakkor a csigolyakompressziót elszenvedettek cardiovascularis halálozása kb. háromszorosa a populációénak. A törések jelentős életminőség-romláshoz vezetnek. A csípőtöröttek mintegy fele élete végéig ellátási segítségre szorul, s csupán minden ötödik beteg gyógyul teljesen.

Egészségügyi szolgáltatások igénybevétele, költségek

Az Európai Unióban 1998-ban az osteoporosisos betegek ellátása 500 000 kórháziágy-napot jelentett, és ennek megkétszereződését prognosztizálták 2050-re (a felméréskor figyelembe vett tagországokkal számolva), és 2000-ben az osteoporosisos törések ellátásának direkt költségeit 32 billió euróra becsülték. A csontritkulás betegségterhe más kórformákkal történő összehasonlításban is jelentős. Az osteoporosis (illetve a következményes csonttörések) miatt igénybe vett kórházi ápolási napok száma éves szinten megelőzi a myocardialis infarktus, stroke, emlőrák, krónikus obstruktív légúti betegségek eseteit. 1999-ben az USA-ban a csontritkulás éves költsége 13,8 milliárd dollár volt, a krónikus szívelégtelenség 20.3 milliárd, az asthma bronchiale 7,5 milliárd. Magyarországon az anyagcserecsontbetegségek társadalmi és financiális következményeit ma még csak részben lehet felmérni. A végtagtörések elsődleges traumatológiai ellátásának költsége – utókezelés nélkül is – 16 milliárd forint felett van évente, miközben a csigolyatesttörések hasonló adatát nem ismerjük. A munkaképesség-csökkenés leggyakoribb okai hazánkban a mozgásszervi betegségek, s köztük az osteoporosis és a következményes csonttörések részaránya igen jelentős, de pontosan nem meghatározott. Hiányosak az adatok az osteoporosisból eredő fájdalom miatt elvégzett ambuláns ellátási események számáról is a háziorvosi és különböző szakorvosi (reumatológiai) rendeléseken. A társadalombiztosítás a metabolikus osteopathiák felismerésére évente 3–4 milliárd forintot, míg a kezelésre kb. 10 milliárd forintot költ, ez utóbbihoz a lakosság további kb. 2–4 milliárd forintot költ antiporoticus gyógyszerekre. A betegséggel összefüggő valódi társadalmi költségek számításakor azonban figyelembe kell venni a fájdalom és az osteoporosisos törések ellátása, szövődményei, utókezelése költségeit is (diagnosztika, gyógyszerek, kórházi és járóbeteg-ellátás, fizioterápia, gyógyfürdő, egészségügyi ellátásra utazás, a betegség miatt szükségessé vált lakásátalakítás, étrendi és mozgásterápiás kezelés). Számottevőek az ún. közvetett, a munkaképesség-csökkenésből származó költségek (betegállomány, rokkantnyugdíj, részmunkaidő) és az önellátás nehezítettségének terhei (otthoni szakápolás, ápolási otthonban elhelyezés, a pácienst ellátó személy munkaidejének költségei) (Gulácsi L, Rutten F 2005). Összefoglalva: A csontritkulás egyértelmûen jelentős problémát jelent a gazdaságilag fejlett és korszerû egészségügyi ellátórendszerrel rendelkező országokban is. Az egyre öregedő népesség és a megváltozott életkörülmények következményeként a metabolikus csontbetegségek száma a következő 50 évben megduplázódik. A kis traumára bekövetkező csonttörések, köztük elsősorban a csípőtáji és csigolyatörések számának drámai növekedése a XXI. század egészségügyének egyik legnagyobb kihívása lesz, amellyel minden kormányzatnak reálisan számolnia kell. A csontanyagcsere kórfolyamatainak megismerése, megelőzése és kezelése elsőrendû társadalmi érdek és feladat.

További felvilágosításért forduljon Egészségügyi Szakemberhez