Osteoporozis diagnosztikai módszerei

Rizikófaktorok

Az osteoporosis multifaktoriális betegség, amelynek klinikai manifesztálódását belső és külső tényezők együttesen determinálják. Különbséget kell tenni a csontanyagcsere kóros folyamatait okozó tényezők, ill. a csonttörés rizikófaktorai között (utóbbit lásd később). Egyes tényezők mindkét kockázatot növelik. Az osteoporosis kockázati tényezőinek egymáshoz való viszonya kevéssé tisztázott, de számos rizikóbetegség a menopauzás életszakaszban a leggyakoribb. A legfontosabb rizikófaktor mindkét nemnél az életkor. Az osteoporosis kockázatát biztosan növelik még: női nem, fehér rassz, hypogonadismus, kis testtömeg, osteoporosisra pozitív családi anamnézis, korábbi csonttörés, hyperthyreosis, glükokortikoid-túltermelés, alultápláltság/ malabszorpció/maldigestio, renalis hypercalciuria, krónikus vese- és májbetegségek, szervtranszplantáció utáni állapot, immobilizáció, dohányzás, porogén gyógyszerek (tiroxin, glükokortikoidok, citosztatikumok, antikonvulzánsok) tartós szedése. Alaposan feltételezhető az excesszív alkoholfogyasztás, csökkent fizikai aktivitás, késői menarche, korai menopauza, rheumatoid arthritis és egyes további gyógyszerek (heparin, kumarinok, teofillinek, kacsdiuretikumok) kockázatnövelő hatása is. Az időseknél nagyobb a nutricionális faktorok, mozgáshiány, szervi betegségek és gyógyszerek jelentősége.

A diagnosztika módszerei

Az osteoporosis éveken át panaszmentes, majd a betegség progressziójával megjelenő panaszok nem specifikusan csak osteoporosisra jellemzők. A korai felismerés céljából tehát legjobb a diagnózist olyan személyeknél felállítani, akiknek panasza még nincs, viszont fennállnak az említett rizikótényezők. Panaszok esetén a csontritkulás már előrehaladott, azaz felismerése részben elkésett. Hangsúlyos különbséget kell tenni a metabolikus osteopathiák felismerését célzó eljárások (diagnosztika) és az antiporoticus kezelés javallatát megállapító eljárások (intervenciós küszöb) között, lévén ezek nem minden esetben azonosak. A diagnózis általános betegvizsgálaton és csatlakozó egyéb vizsgálatokon nyugszik. A klinikai panaszok észlelésekor a következő kérdéseket kell megválaszolni: 1. Fennáll-e calcipeniás osteopathia? 2. Ha igen, úgy annak melyik formájáról van szó? Az első kérdésre a denzitometria, a másodikra röntgen- és laborvizsgálatok adnak választ.

Osteoporosis gyanúját keltő klinikai panaszok:

Csontritkulásra utalhat, bár más betegség is okozhatja az alábbi panaszokat:

- krónikus mozgásszervi fájdalmak;

- a gerinc fokozódó meggörbülése; 

- a testmagasság progresszív csökkenése; 

- bármely csont törése kis trauma hatására; 

- más okkal nem magyarázott csigolyatörés; 

- más okkal nem magyarázott hasi panaszok.

Fizikális vizsgálat:

A szokásos fizikális vizsgálat mellett az alábbi adatok rögzítendők:

- aktuális testméretek (magasság és súly); 

- korábbi legnagyobb testméretek (magasság és súly); 

- kinyújtott karok fesztávolságának és a testmagasságnak a hányadosa; 

- osteoporosisra specifikusan utaló fizikális jelek (gerinc megrövidülése, törzsön harántredők, Michaelis-rombusz lelapulása)

Oszteodenzitometria

Az osteoporosis központi történése a csont szilárdságáért elsősorban felelős ásványi tömeg megfogyása, amihez a mikroszerkezet és az anyagi minőség károsodásai társulnak. Az ásványi csonttömeg denzitometriával pontosan megmérhető, a csont szerkezeti és minőségi változásait pedig a kvantitatív ultrahangmérés tükrözi. A nagy felbontású komputertomográfiás és mágneses magrezonanciás eljárások a csontszerkezet megítélésének hatékony, de nem rutindiagnosztikai eszközei. Az előbbi eljárás alkalmas a csontok törési ellenálló képességének in vivo meghatározására is. Az osteoporosis felismerése elsősorban az ásványi csonttömeg denzitometriás meghatározásán alapul. A mért csontsűrűséget az egészséges fiatalok átlagértékéhez, azaz a populációs csúcscsonttömeghez (peak bone mass) kell hasonlítani, és a különbséget a fiatal populáció normálértékének szórásában (SD) kifejezni: ez a T-score. A WHO javaslatára az alábbi diagnosztikus kategóriák terjedtek el világszerte: 1. osteoporosisban a T-score értéke kisebb mint –2,5; 2. osteopenia esetén a T-score értéke –2,5 és –1,0 közé esik; 3. egészséges csontozatú embernél a T-score értéke –1,0 felett van.

További felvilágosításért forduljon Egészségügyi Szakemberhez