Az osteopotosis és a kis traumás csönttörések

A társadalom fokozatos elöregedése világszerte egyre nagyobb népegészségügyi problémát jelent. Az osteoporosis előfordulása az életkorral nő, ezért a társadalom korösszetétele meghatározó jelentőségű a betegség prevalenciája szempontjából. Európában 1990-ben 68 millió 65 év feletti ember élt, 2050-re 133 millióra becsülhető az idősek száma, Ázsiában 145 millióról 894 millióra fog emelkedni. Hazánkban száz évvel ezelőtt a születéskor várható átlagos élettartam 37 év volt, 2005-ben pedig 68,6 év férfiak és 76,9 év nők esetében. Noha az uniós átlaghoz képest (és ezen belül a Cseh és a Szlovák Köztársasághoz, Lengyelországhoz képest is) még mindig alacsonyabb ez a kor, az idősödő társadalom maga után vonja a népbetegségnek számító csontritkulás tömeges előfordulását.

Az osteoporosis előfordulásának emelkedő tendenciája hátterében a medicina robbanásszerű fejlődése is áll, mivel az utóbbi évtizedekben regisztrált és széleskörűen alkalmazott korszerű és hatékony gyógyszerek egy része (kortikoszteroidok, pajzsmirigyhormonok, egyes antiepileptikumok és antikoagulánsok) mellékhatásként csontkárosító hatású is.

Az osteoporosis lehetséges klinikai következménye a csonttörés. Jellegzetesek a csípőtáji, csigolyatest-, radius distalis vég- és proximalis humerus végtörések, de egyéb lokalizációban is előfordulhatnak osteoporosissal összefüggő törések, és ezek (pl. mellkas- és medencetörések) egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az utóbbi évek közléseiben. A csonttörések előfordulása földrajzi régiónként jelentős eltéréseket mutat, Európán belül is nagyok a különbségek (észak–déli csökkenő tendencia), ennek megfelelően területenként, illetve országonként eltérő az 50 éves korban várható törési rizikó. A csípő, gerinc vagy alkar teljes hátralevő élettartamra vonatkozó törési kockázata az Egyesült Királyságban 50 éves korban 40% nőknél és 13% férfiaknál, Svédországban 46%, ill. 22%, azaz szinte minden második nő csontja meggyengült csontszerkezete következtében törni fog. A férfiak közül ez minden 7–8. 50 éves embert érint.

További felvilágosításért forduljon Egészségügyi Szakemberhez