Csípőtáji törtések

Az osteoporoticus csonttörések közül kiemelkedő jelentőségűek a csípőtáji törések, mert kórházi fekvőbeteg-ellátásra szorulnak, fokozott mortalitással és morbiditással járnak.

A csípőtáji törések előfordulása az életkorral nő, és míg az egyéb törések élettartamra vonatkozó rizikója az idősebb korcsoportokban csökken, a csípőtáji töréseké egyenletesen emelkedik. Az utóbbi évtizedekben a csípőtáji törések (combnyak- és pertrochantaer törések) egyre későbbi életévekben alakulnak ki, így a leggondosabb orvosi ellátás ellenére sem sikerül a törés utáni mortalitást radikálisan csökkenteni. A férfi/nő arány 30/70 körülire tehető, amelynek további jellegzetessége, hogy a férfiak esetén nagyobb mortalitást eredményez (31 vs. 17% egy éven belül a csípőtáji törést követően).

A csípőtáji törések az előfordulás gyakoriságában földrészenként, régióként is nagy különbséget találunk. Észak-Európát Észak-Amerika, majd Közép-Európa követi, majd Nyugat-Európa, Dél-Európa, Ázsia és Afrika következik a sorban. Hazánkban a csípőtörések előfordulására az egészségbiztosítási adatbázis elemzéséből állnak rendelkezésre adatok. 1995-ben Poór és mtsai a Gyógyinfok adatai alapján 14 345 csípőtáji törést (9692 nő, 4653 férfi) találtak, az incidencia nőknél 322,9, férfiaknál 189,5/100 000 lakos volt. Somogyi és mtsai Horváth vezetésével 1996–1999 között (4 év) végzett vizsgálatban Poórék felméréséhez hasonló törésszámot észleltek, és az incidencia (nők és férfiak együtt) 140/100 000 lakos volt számításaik szerint. Péntek és mtsai 1999–2003 között (5 év) vizsgálták a csípőtáji törések előfordulását az egészségbiztosítói adatbázisban, és évente átlag 12 265 combnyak- és pertrochantaer törést találtak az 50–100 éves populációban. A csípőtáji törések nő/férfi aránya azonos volt a vizsgálatokban: 2,1/1. A pertrochantaer és combnyaktörés aránya 1,4–1,5/1-re tehető. Hazánkban 1988-ban 8000 csípőtáji törést regisztráltak, így elmondható, hogy a törések száma csaknem megduplázódott az eltelt 15 év alatt. Hazai adatok alapján (az 50–100 éves populációt vizsgálva) a csípőtörések nőknél 51%-a, férfiaknál 35%-a 80 éves vagy idősebb korban következik be, és a törési incidencia minden korcsoportban magasabb a nőknél, mint a férfiaknál (a 80–85 éves korcsoportban nőknél 1845, férfiaknál 1129 törés/100 000 azonos nemű és korcsoportú lakosra vonatkoztatva).

A születéskor várható élettartam fokozatos növekedést mutat, így az elkövetkező évtizedekben hazánkban a férfiak körében a csípőtáji törések várhatóan egyre nagyobb problémát jelentenek. A betegség hazai mortalitására vonatkozóan az Országos Traumatológiai Intézetből vannak adatok: 713 csípőtáji töröttből csak 254 volt életben 5 év után, ami csak egyharmada a törést elszenvedetteknek. (Az aneszteziológusmunkacsoport vizsgálata szerint a betegek csaknem fele rossz és mindössze 7,6% volt jó általános egészségi állapotú páciens!) Svédországban (malmői regiszter) 1143 csípőtáji törött beteget nyomon követve az első évben 22%-os mortalitást találtak, míg az ötödik évben csak 41%-uk élt. Az első évi mortalitásnövekedés egyébként a kontrollcsoportokhoz képest végig megmarad, ami jelzi a csípőtáji törés jelentőségét. A csípőtáji törésen átesett betegeket vizsgálva, 6 hónappal törésük után 10 betegből 5 képtelen volt segítség nélkül öltözni, 9 képtelen volt segítség nélkül 800 métert gyalogolni, 9 képtelen volt segítség nélkül félemeletnyi távolságot lépcsőn megtenni. Mindössze a betegek egyötöde gyógyul meg tökéletesen és éli életét hasonlóan, mint a csonttörés elszenvedése előtt. A nemzetközi helyzet súlyosságát mutatja, hogy a WHO a „csont és ízület évtizede” jegyében a 2000-től 2010-ig terjedő időszakban a várható csípőtáji törések növekedésének tendenciáját szeretné 25%-kal mérsékelni. Becslések szerint ugyanis a csípőtáji törések gyakoriságának megháromszorozódása– négyszereződése várható az elkövetkező 50 évben, ami 50 év múlva évi 6,3 millió törést jelenthet a jelenlegi 1,7–2 millió csípőtáji töréssel szemben. További problémát jelent az IOF felmérései szerint, hogy az általa vizsgált tizenhat európai ország közül kilencben a diagnosztizált csontritkulásos betegeknek mindössze a 10%-át kezelik. Magyarországon hasonló arányokkal számolhatunk. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisa elemzése szerint a 2003-ban csípőtörést szenvedett nők 5,8%-a, férfiak 1,8%-a járt legalább egyszer az előző naptári évben osteoporosiscentrumban, a fiatalabb korosztályt is gyakrabban érintő csuklótörötteknél nők esetén valamivel magasabb arányt (9,2%) találunk, férfiaknál azonban nem (1,6%). Az 1999–2003 között törést szenvedett nők 20,6%-a, a férfiak 4%-a járt legalább egy alkalommal osteoporosiscentrumban az 5 év folyamán (Boncz és mtsai 2006).

További felvilágosításért forduljon Egészségügyi Szakemberhez