Kemoterápia

Sokféle kemoterápiás gyógyszer létezik. Hogy a beteg milyen kemoterápiát kap több tényező dönti el, pl:

  • hogy a non-Hodgkin limfóma lassan kialakuló vagy agresszív - és a betegség stádiuma;
  • hogy a limfómát újonnan diagnosztizálták-e vagy kiújult egy korábbi kezelést követő átmeneti jó állapot után;
  • hogy a limfóma milyen tüneteket okoz;
  • a beteg kora és egészségi állapota.

A kemoterápia állhat egyetlen gyógyszerből vagy több gyógyszer kombinációjából, melyeket egyidejűleg alkalmaznak. A kezelés gyakran ciklikus, például, 1 hetes kezelés után 3 hét pihenés következik, majd megint egy hét kezelés és így tovább. Egy teljes kemoterápiás kúra több hónapig tart.

A kemoterápiás gyógyszerek a daganatos sejteket támadják, de eltérő módon. A non-Hodgkin limfómában alkalmazott gyógyszerek mind azon az elven működnek, hogy a rákos sejtek jóval gyorsabban osztódnak, mint a normális sejtek. Néhány gyógyszer a sejtek felszínén található receptorokhoz kötődik, mások a DNS/örökítőanyag/ normális működését zavarják, hogy megakadályozzák a sejtosztódást. A kemoterápiát gyakran kombinációban alkalmazzák, ahol a kombináció gyógyszerei a sejtosztódás különböző fázisait gátolják, megnövelve ezáltal a sejtpusztítás hatékonyságát.

Ez azt is megmagyarázza, hogy miért okoznak ezek a gyógyszerek mellékhatásokat. Mivel a kemoterápia „szisztémás" kezelés, azaz az egész szervezetre hat, a gyógyszerek azokat az egészséges sejteket is támadják, amelyek éppen osztódnak. Ilyen a bőr, az emésztőrendszer felszínét alkotó sejtek és a hajhagymák.

Sokan rettegnek a kemoterápia mellékhatásaitól. De nem szabad elfelejteni, hogy:

  • Nem mindenkinél jelentkezik mellékhatás
  • Minden gyógyszernek más a mellékhatása
  • A mellékhatások többnyire enyhék
  • A mellékhatások többsége megelőzhető vagy elviselhetővé tehető

A mellékhatások többsége a kemoterápia egészséges sejtekre gyakorolt hatásának következménye. Mivel a kemoterápia a sejtnövekedésre és a sejtosztódásra, különösen a gyorsan osztódó sejtekre hat, a leginkább érintett területek azok, ahol az egészséges sejtek gyorsan nőnek és osztódnak. Ezek:

- Az emésztőrendszer, azaz a száj, a nyelőcső, a gyomor és a bél felszínét alkotó sejtek - itt a mellékhatások a száj és a torok kiszáradása, hasmenés vagy székrekedés.

- A bőr és a haj - ez hajhullást okoz, ami fokozatos és a kemoterápia elkezdése után 2-3 héttel jelentkezik először. A kemoterápia végeztével a haj újra kinő és ugyanolyan gyorsan nő, mint a kezelés előtt. A legtöbb embernek 6 hónap alatt teljesen kinő a haja. Néha a haj puhább és göndörebb, mint volt és néha nem pontosan ugyanolyan színű, mint korábban. Nem minden kemoterápia okoz hajhullást.

- A csontvelő, ahol a vér képződik - ez esetben a vér alakos elemeinek száma csökken a vérben, ez vérzékenységet, véraláfutásokat okoz és a beteg érzékenyebbé válik a fertőzésekre. Jelenteni kell minden rendellenes vérzést vagy fertőzésre utaló tüneteket vagy lázat, ha a beteg kemoterápián van. A kemoterápia során rendszeres vérvizsgálatot végeznek, hogy lássák, ha a vérsejtek száma túl alacsonyra süllyedt. Ilyen esetben a soronkövetkező kezelést későbbre halasztják vagy alacsonyabb dózist alkalmaznak, hogy a csontvelőnek legyen lehetősége regenerálódni.

Gyakori mellékhatás még a hányinger és a hányás. Mivel ez az alkalmazott gyógyszerektől és a betegek egyéni reakcióitól függ, nem lehet pontosan megjósolni, hogy kinél fog jelentkezni és milyen mértékben. Néhány betegnél egyáltalán nem fordul elő. E mellékhatások a kemoterápia adása után percekkel vagy órákkal jelentkeznek és több óráig vagy napig tartanak - minden ember más. Már kaphatók azok a gyógyszerek, melyekkel a hányinger szinte teljesen megelőzhető.

Az étvágytalanság és az ízérzés megváltozása nagyon gyakori kemoterápiás mellékhatás. A betegek szokatlan fáradtságot vagy letargiát tapasztalhatnak a kemoterápia során. Egyesek a szokásosnál sokkal ingerlékenyebbé válnak.