Monoklonális antitest terápia

A monoklonális antitest a gyógyszerek aránylag új osztályába tartozó szer és kifejlesztése áttörést hozott a non-Hodgkin limfómás betegek ellátásában. A monoclonalis antitest kezelés a non-Hodgkin limfómák gyakori formáiban használatos. Általában kemoterápiával kombinálják, de bizonyos esetekben önmagában is adható.

A monoklonális antitest kezelés fokozza más kezelések (általában a kemoterápia)hatékonyságát. Indolens non-Hodgkin limfómában növeli a tünetmentes periódus hosszát. Bebizonyosodott, hogy agresszív non-Hodgkin limfómában, bizonyos monoklonális antitest kezelés hozzáadása a standard kemoterápiához (CHOP) növeli a beteg esélyét a gyógyulásra és javítja a túlélést az önmagában adott kemoterápiához képest.

Az infúzióban adott bizonyos monoklonális antitest kezelés mellékhatása az alkalmazáskor jelentkezik, majd a későbbi adagok során csökken és kemoterápiával való együttadása nem növeli jelentősen a kemoterápia mellékhatásait. A néhány percnél vagy óránál tovább tartó mellékhatás ritka és nincs klinikai jelentősége.

A monoklonális antitest megtalálja és elpusztítja a non-Hodgkin limfóma sejtjeit, nem károsítva más sejteket.

A monoklonális antitesteket laboratóriumban állítják elő, oly módon, hogy felismerjenek adott jeleket a rákos sejtek felszínén. A monoklonális antitestek ezután „rátapadnak" ezekre a fehérjékre. Ettől a sejt vagy elpusztul vagy beindulnak azok az immunolóiai folyamatok, amelyek a limfómás sejt pusztulását okozzák.

A non-Hodgkin limfóma kezelésében használt, monoklonális antitest például felismeri a CD20 antigént.

Mint minden gyógyszernek, a monoklonális antitesteknek is van mellékhatása. A monoklonális antitest kezelés esetében a mellékhatások jól uralhatóak és rövid ideig tartanak, általában a kezelés alatt jelentkeznek és a kezelés után néhány órával megszűnnek. Mellékhatás leggyakrabban a terápia első hetében fordul elő, és a további adagok során csökken. Ennek oka, hogy a legelső kezeléskor több limfóma sejtet kell a monoklonális antitesteknek megkeresni és az immunrendszernek elpusztítani. A leggyakoribb mellékhatás a láz, borzongás és az influenza szerű tünetek, pl. izomfájdalmak, fejfájás és fáradtság. Ezek a kezelés után megszűnnek. Néha a betegek hirtelen kimelegednek és kipirul az arcuk. Ez az érzés rendszerint nagyon rövid ideig tart. Egyes betegeknek hányingerük van és hánynak. Hatásos hányáscsillapítók léteznek, melyekkel a tünetek megelőzhetők vagy elviselhetővé tehetők.