A depresszió tünetei

A tüneteket sokan ismerik, a lakosság 10-12%-a átesik életében legalább egy depressziós epizódon. A 30. életév után könnyen kialakulnak súlyos depressziós tünetek is. Egyes becslések szerint a felnőtt lakosságnak 20%-a ismeri ezt az állapotot. A kor előrehaladtával a kór súlyosbodhat, és az idős korosztályban egyre többeket érint.

A depressziós időszakban a hangulati nyomottság általában alig változik; viszonylag független a környezettől, ugyanakkor jellegzetes napi ingadozást mutathat. A reggeli órák különösen nyomottak.

- A figyelem és koncentrálóképesség csökken, a depressziós ember gyakran döntésképtelenné válik, munkakedve lanyhul.

- Megfogyatkozik az önértékelés és az önbizalom, gátlásosság alakul ki. A betegnek bűntudata van, úgy érzi értéktelen.

- Érdektelenné, örömtelenné válik, jövőkép nélkül vagy pesszimista jövőképpel él.

- Kialakulhat alvászavar, ezzel összefüggésben pedig fáradtság, fáradékonyság és passzivitás érzékelhető.

- Táplálkozási zavarok jelentkeznek általában étvágycsökkenés, étvágytalanság, néha túlevés formájában.

- Rejtett depresszió húzódhat meg szorongások, krónikus fájdalmak, a szexuális érdeklődés csökkenése mögött is.

- Az állapothoz érzelmi túlérzékenység, szeszélyes, kiszámíthatatlan viselkedés; valós vagy valótlan félelmek felerősödése, függőségek, így alkoholizmus vagy droghasználat társulhatnak.

- A beteg öngyilkossági gondolatokkal foglalkozik, halálvágya van, mely végül – a tünetegyüttestől függően 5-25 %-ban - öngyilkossági kísérlethez is vezethet.

- Hasonló tünetekkel, de az évnek csak bizonyos szakában mutatkozik meg a szezonális, rendszerint téli depresszió, melynek oka a fényhiányra vezethető vissza. A legtöbb esetben azonban az okok nem ilyen egyértelműek.

A depressziós hangulatzavarok osztályozása során a szakemberek megkülönböztetnek unipoláris és bipoláris zavart. Az első esetben csupán depressziós események jellemzik a betegséget, a bipoláris zavarnál a felsorolt tünetekkel járó depresszív szakaszok és mániás (kórosan felhangolt lelkiállapottal jellemezhető) időszakok követik egymást.

Az említett tüneteknek diagnosztikai jelentőségük van, hiszen annak pontos felállításához lényegében ezen tünetek meglétét, illetve hiányát kell tisztázni ahhoz, hogy eldönthető legyen, a lehangoltság valóban depressziós kóros-állapot-e, vagy csupán átmeneti, kezelést nem igénylő jelenség.

További felvilágosításért forduljon Egészségügyi Szakemberhez