Az onkológiai vérszegénység kezelése

Tekintettel a vérszegénység számos lehetséges fajtájára és az előidéző okok sokszínűségére, a kezelés is ennek megfelelően változik. A vérszegénység kezelésének alapvető feltétele a kiváltó ok tisztázása és megszüntetése, mert enélkül a kezelés nem lehet hatékony, de az a veszély is fennállhat, hogy az anémia tüneteinek átmeneti enyhülése miatt nem figyelnek fel az elsődlegesen gyógyítandó alapbetegségre.

A hiányanémiák kezelése:

- Vashiányos vérszegénységben rendszerint vaspótló szereket kap a beteg, esetleg folsavval kiegészítve. Súlyos esetben gyakorta kerül sor vérátömlesztésre.

- A B12-vitamin hiánya injekciós vitaminkészítmény rendszeres adásával rendezhető. Erre gyakran a beteg élete végéig szükség lehet.

- A vörösvérsejtképzést serkentendő ezek a kezeléseket más anémiák esetében is alkalmazzák kiegészítő kezelésként.

- A csontvelői vérképzés elégtelensége miatt kialakuló anémiák esetén a megfelelő donortól származó csontvelő-átültetésre, más esetben a károsodott vörösvérsejtek keringésből történő kiszűrését végző lép eltávolítására lehet szükség.

Eritropoetin-kezelés és az eritropoetin:

A nagyrészt a vesében és csekélyebb mennyiségben a májban termelődő eritropetin a csontvelőben található, vörösvérsejtképzésért felelős őssejteket serkenti osztódásra. A hormon termelődését elsősorban a vese szöveteinek oxigénhiánya (hypoxiája) serkenti. Így amikor vérszegénységben eleve kevesebb oxigén jut a szövetekhez – többek között a vese szövetéhez is -, az a negatív visszacsatolás elvén a vesét hormontermelésre készteti, aminek eredményeképpen megnövekszik a mennyisége a vérben is. A tartósan oxigénszegény környezetben, magaslati levegőn élő népek, például az Andok indiánjainak vérében a szabályzási kör eredményeképpen kimutathatóan több vörösvérsejt és hemoglobin található, mint a tengerszinthez közel élőknél. A különbség 1-2 gramm hemoglobin deciliterenként.
Ezért van az is, hogy vérveszteséget követően vagy hemolízis miatt kialakuló vérszegénység nyomán növekszik az eritropoetin termelődése és mennyisége a vérben. Nincs ez másképp az úgynevezett hiányanémiák esetén is.

Érdekes módon azonban bizonyos vérszegénységet okozó betegségek esetében mégsem mutatható kis az eritropoetin mennyiségének megfelelő növekedése. Ilyenek egyes hosszantartó fertőzéseket, daganatos betegségek vagy a krónikus vesebetegek. 

Veseelégtelenségben szenvedő, illetve bizonyos daganatos betegeknél, különösen a kemoterápia következtében kialakuló anémiában (daganatos betegeknél egyrészt csökken az eritropoetin képzés, másrészt az alkalmazott kemoterápia fokozottan pusztítja a vérképző sejteket), - vagyis a csökkent eritropoetin-képzéssel járó állapotok esetén - javasolt az eritropoetin pótlása, ami megfelelő gyógymódot is jelent. Az úgynevezett rekombináns-DNS-technológia felhasználásával ma már számos típusú humán eritropoetin elõállítására képes az orvostudomány, lehetõvé téve ezáltal az eritropoetin hiányra visszavezethetõ vérszegénységek hatékony és tartós kezelését.

Vérátömlesztés

Amennyiben a vérszegénység súlyos fokú tünetekkel jár, rendezésének leggyorsabb módja a vérátömlesztés (transzfúzió).A vérátömlesztés alkalmával a beteg hiányzó vörösvértestjeit más, azonos vércsoportú  emberektől származó vörösvértestek adásával pótolják.  Erre különböző, szigorúan ellenőrzött vérkészítmények állnak rendelkezésre.
Ez a kezelési módszer azonnal pótolja a szervezetből hiányzó vértesteket, azonban nem gyógyítja a vérszegénység kiváltó okát. Épp ezért a terápia megismétlésére lehet szükség.
A rövid ideig tartó hatás, a költségek, és a vérátömlesztéssel járó fertőző betegségek kockázata (például hepatitisz, AIDS), valamint a vérellátás időnkénti nehezítettsége korlátozzák ennek a kezelési módszernek az alkalmazását.

További felvilágosításért forduljon Egészségügyi Szakemberhez