A veseelégtelenség kezelése

A krónikus veseelégtelenség feltétlenül kezelendő, mert anélkül végzetes következményei vannak. A veseelégtelenség kezelése a betegség különböző stádiumaiban változó. A betegek rendszeres gondozást igényelnek, a terápiát mindig az aktuális állapothoz igazítják. 
A komplex kezelés részeként a veseelégtelenséget kiváltó vagy súlyosbító tényezőket is figyelembe kell venni. A fertőzések, húgyúti elzáródások, cukorbetegség, szívelégtelenség, magasvérnyomás külön kezelést igényelnek. Utóbbiak kezelésében az általánosan alkalmazott vérnyomáscsökkentők és vízhajtók használatosak. A veseelégtelenség okozta vérszegénység kezelése történthet gyógyszeresen (géntechnológiával előállított eritropoetin, vas, folsav)vagy vérátömlesztéssel.

A gyógyszeres kezelés mellett szükség van életmód-változtatásra is. A vesebetegek diétájának egyik célja, hogy csökkentsük  azoknak az élelmiszereknek a fogyasztását amiből sok méreg keletkezik.

Étrend

A szakember által javasolt fehérjeszegény (max. 0,44-0,88 gramm/testsúlykg) étrend segít a savas állapot mérséklésében, a vér magas kálium- és foszforszintjének csökkentésében. A magas vérkálium-koncentráció növeli a szívritmuszavarok és a szívmegállás kockázatát. A foszforbevitelt a tejtermékek, máj, hüvelyesek, diófélék, üdítőitalok fogyasztásának csökkentésével lehet mérsékelni, ellenkező esetben többek között a csontanyagcsere-folyamatok egyensúlyának felborulása fenyeget. A vér nátriumklorid-tartalmának megtartása miatt határt kell szabni a folyadékbevitelnek.
A vérszegénység megelőzésére és karbantartására feltétlenül fontos a vérképzésben szerepet játszó tápanyagok kellő mennyiségben történő bevitele, így gondoskodni kell a megfelelő folsav-, vas- és B12-vitamin-ellátottságról.

Életmentő kezelések

A krónikus veseelégetelenség súlyosbodásával egy idő után nélkülözhetetlenné válnak az életmentő kezelések. Lényegében két módon lehet életben tartani a beteget, művese-kezeléssel, azaz dialízissel vagy pedig vese-transzplantációval (veseátültetéssel).
A dialízist elkezdésének időpontját a betegek igyekeznek kitolni, de célszerű már akkor elkezdeni, amikor még nincsenek súlyos panaszok. Nincs tovább haladék, ha a vizelethajtók hatástalanoknak bizonyulnak az ödémák eltüntetésében, ha aktív mozgásra nehézlégzés jelentkezik, a méreganyagok hányignert, hányás, fogyást, fokozódó gyengeséget okoznak. A laboratóriumi vérképben a kreatinin, karbamidnitrogén és a szérumkálium értékei utalnak a vesék vészesen lecsökkent működésére.

Dialízis

A művesekezelés lényege a kiesett veseműködés mesterséges pótlása, a vér megtisztítása a mérgező anyagcsere-termékektől, az ionháztartás biztosítása, a szervezetnek a többlet víztől való megszabadítása, és ezen keresztül a vérnyomás normalizálása.
Jelentősége abban áll, hogy így lehet kezelni és megelőzni a veseelégtelenség következtében jelentkező agyműködésbeli zavarokat, szívburokgyulladást, magas vérsav-szintet, szívelégtelenséget, stb..

A kezelés a betegektől nagy fegyelmezettséget és rendszerességet igényel, napi időbeosztásukat, heti programjaikat a dialízis időpontjához kell igazítani. Valamivel több szabadságot jelent, ha a beteg megfelelő képzés után, családi segítséggel otthon tudja elvégezni a dialízist.

Hemodialízis

A dialízis két alapvető módszere ismeretes: A hemodialízis és a peritoneális dialízis.

hemodialízis során a vért az egyik artéria és véna között sebészi úton létrehozott összeköttetésen, az ún. artriovenózus fisztulán keresztül vezetik el a szervezetből. Az artériás és vénás rendszer összekötésére azért van szükség, hogy a vértisztítás jó hatásfokú elvégzéséhez szükséges 200 ml/perces vérátáramlást a dializátoron biztosítani lehessen.
Az arteriovenózus fisztulát több hónappal az első dialízis előtt készítik elő. Rendszerint az alkarban, helyi érzéstelenítésben, ambulánsan végzett műtét. A fisztula éveken keresztül alkalmas marad arra, hogy innen vezessék el, és itt vezessék vissza a dializálandó vért.

Előfordul, hogy a vénák gyengék vagy szűkek, ilyenkor műanyag implantátummal (graft) is megoldható az arteriovenózus összeköttetés. Ekkor a beavatkozás után már 2-3 héttel alkalmas a beteg a dialízisre, ezek a fisztulák azonban rövidebb életűek és érzékenyebbek a fertőzésekre, egyéb szövődményekre, mint a saját érösszeköttetéssel készítettek. Ha sürgős dialízisre van szükség vénás katéterrel oldják meg a vértisztítást.
Az AV-fisztulákat megfelelően „karban kell tartani; ügyelni kell környékük tisztaságára, lehetőleg ne érje őket sérülés. Az érintett rész fölött a kart nem szabad elszorítani, ott nem szabad vérnyomást mérni. A dialízishez használt tűk bevezetésének helyes technikáját be kell tartani, hogy a fisztulák a lehető legkevésbé sérüljenek, minél tovább használhatók maradjanak. A beültetett érszakaszok körüli panaszok, azok esetleges beszűkülése, a tűbevezetések nyomán kialakuló hegesedés, elzáródása vagy kitágulása orvosi beavatkozást igényelnek.

A dialízis során először megmérik a kiáramló vér nyomását, azaz az artériás vérnyomást, majd egy pumpával továbbítják. A vérhez alvadásgátló heparint adagolnak, ellenőrzik a nyomását, végül a dializátorba kerül. A dializátorban a vér és a dializáló oldat egymással ellentétes irányban áramlik, közöttük pedig egy féligáteresztő membrán van, ami a mérgező anyagoknak nem állja útját, azok átszűrődhetnek a dializáló oldatba, a vér sejtes elemeit és a nagy molekulájú fehérjéket azonban visszatartja. 
Mielőtt a vért visszavezetik a szervezetbe, ellenőrzik a vénás vérnyomást, és hogy nem került-e llégbuborék a véráramba.
A kezelés gyakorisága a kiesett veseműködés mértékétől függ, a legtöbb betegnél hetente 2-3 alkalommal van rá szükség, és 2-3 órát vesz igénybe. A dializátorokat egyszeri felhasználásra gyártják.
A művesekezelés hemofiltrációnak nevezett módozatával óránként 4-5 liter folyadékot is el lehet távolítani, dializáló oldatot nem használnak. Előnye, hogy nagyobb molekulájú mérgeket is el tudnak vele távolítani, hátránya, hogy kevesebb kreatinint és karbamidot szűr ki. A hagyományos dialízis és a hemofiltráció kombinációja a hemodiafiltráció - röviden: HDF – egyesíti a kétfajta dialízis előnyeit, Magyarországon is egyre gyakrabban alkalmazzák.

Étrend és dialízis

A rendszeresen dializáltak étrendje nem azonos a kezelésben még nem részesülőkével. Miután a dialízis a fehérjék építőelemeit, az aminosavakat is eltávolítja a keringésből, azokat fehérjefogyasztással kifejezetten pótolni kell. Alapszabálynak ettől kezdve az tekintendő, hogy inkább egyen a beteg több fehérjét, és gyakrabban kelljen dializálni, minthogy aminosav-hiány alakuljon ki. A foszforszegény diétában nincs változás, ebből nincs akkora vesztesé a dialízis alatt. További lényeges változás a vízbevitel csökkentése, és a még gondosabb káliumbevitel megszorítása.

Peritoenális (hasi) dialízis

peritoneális dialízis során a hashártya (peritóneum) működik féligáteresztő membránként. Nagy felülete és jó vérellátottsága teszi alkalmassá erre a feladatra. A dializáló folyadékot egy hasfalon át bevezetett katéteren keresztül vezetik a hasüregbe. Megfelelő időt hagyva a méreganyagok átszűrődésének a folyadékot, immár méreganyaggal telten leengedik, eltávolítják.
A peritoneális hasi dialízist többféle eljárással is megvalósíthatják. Többek között arra is van lehetőség, hogy a betegek otthonukban, önállóan alkalmazzák, és a tisztítás az éjszakai alvás alatt történjék.

A dialízis életmentő eljárás, alkalmazható hosszú éveken át vagy a vesetranszplantáció előtti időszakban ideiglenes kezelésként. Kétségtelen szükségessége és haszna mellett szólni kell szövődményeiről és hátrányairól is.

További felvilágosításért forduljon Egészségügyi Szakemberhez