A veseelégtelenség kezelésének hatásai

A dialízis

A dialízis alkalmazása hosszú távon nagy életviteli kötöttséget, időbeli ráfordítást jelent a betegeknek, és korántsem tud teljes megoldást hozni. Mellette kiegészítő kezelésekre, szövődményeinek karbantartására, szigorú diétára van szükség.

A dializált betegek külső megjelenése – nem a dialízis hatására, hanem a veseműködés hiányából fakadóan - megváltozik, a felhalmozódó víz puffasztja testüket, magas vérnyomás, a gyerekek visszamaradnak a növésben.
A dialízis leggyakoribb szövődményei lehetnek a különböző fertőzések, melyek kórokozói a dialízissel összefüggésben kerülhetnek a véráramba, a dialízis utáni túl alacsony vérnyomás, szívritmuszavar a nem kellő ionegyensúly miatt, légembólia, ha a dializáló készülékben levegő kerül a véráramba. A véralvadás meggátlására adott heparin fontos szervekben vérzéseket idézhet elő.
Veseelégtelenség miatti zavarok a szervezet ionháztartását befolyásolva a kalcium és foszfor révén csontanyagcserében is kóros változásokat hozhatnak. A dialízis fokozza acsontveszteséget. Megelőzésképpen foszfátkötő gyógyszereket és D3-vitaminokat adnak.
A dializáltak egyik leggyakoribb kellemetlensége a bőrviszketés, amit okozhat a dializátorban lévő valamely anyagra adott allergiás reakció, ugyanakkor okát nem mindig lehet pontosan kideríteni.

Vérszegénység

Miután a dialízis nem állítja helyre a vesék működését, csupán részben pótolja azt, a vörösvéresejtképzéshez szükséges eritropoetin-hormon termelését sem oldja meg, sőt a művesekezelésre szorulók eritropoetin-termelése már vészesen lecsökkent. Ma már nemcsak a dializáltak hanem a dialízis előtti stádiumban lévő betegek eritropoetin pótlására is van lehetőség. Az eritropoetin kezelést akkor kezdik el, ha a vérképben a hematokrit értéke 0,30 alá csökken.
Az eritropoetint eritropoetint lehet vénába adni vagy bőr alá, hogy mikor melyik módszert alkalmazza az orvos, az a beteg állapotától függ. 
A vérképzéshez szükséges további tápanyagok közül a vasat intravénásan, a dialízissel távozó folsavat kezelésenként beszedendő tablettával pótolják. A B12-vitamin pótlása általában nem szükséges, mivel ebből csak kevés vész el a dialízis miatt.
Az eritropoetin egyik mellékhatása, hogy fokozza a véralvadást, ami elzárhatja az arteriovenózus fisztulát. A kezelésnél erre fokozatosan ügyelnek. Az eritropoetin vérnyomást fokozó hatását a vérnyomáscsökkentők megfeleő adagolásával ellensúlyozzák. 
A vérszegénység kezelésének eredményeképpen valamennyi szerv oxigénellátása javul, jobb lesz az általános közérzet, a nőknél az elmaradt menstruáció visszatérhet, így fogamzóképesek lesznek.

Vesetranszplantáció

A vesetranszplantáció, ha lehetőség van rá, egyértelműen előnyösebb gyógymód a beteg számára. Műtéti kockázatot és a kilökődést veszélyét is belekalkulálva a túlélés sokkal jobb transzplantáció után, mint a dializált betegeknél.
A transzplantáció után a vérnyomás rendeződik, a beültetett vese átveszi a kiesett szerv funkcióját.
Sikeres beavatkozás után az immunszupresszáns gyógyszer szedését hosszú távonfolytatni kell. Részben ennek a kezelésnek tulajdonítható, hogy a veseátültetettekben a rák, különös tekintettel az immunrendszeri rákok kialakulásának esélye valamivel nagyobb, mint az egészséges népességben.

Az életminőség és életvitel nem sokban tér el a teljesen egészséges emberekével.

További felvilágosításért forduljon Egészségügyi Szakemberhez