A Parkinson-kór diagnosztikája
A pontos diagnózis felállításához a részletes kivizsgálásra két okból van szükség. Egyrészt a Parkinson-kórt a tünetek sokfélesége jellemzi, ugyanakkor a tünetek más idegrendszeri betegségekre is jellemzők lehetnek, amiket ki kell zárni. Másrészt el kell különíteni az idiopátiás Parkinson-kórt a másodlagos parkinsonizmustól.
Az idiopátiás Parkinson-kór jelenleg mintegy 80%-os valószínűséggel különíthető el. A betegség természetéből fakadóan abszolút biztonságot csak a szövettani leletek adhatnának, illetve adhatnak. Az utóbbi időben a képalkotó vizsgálati módszerekkel, valamint a különböző gyógyszeres és fizikális vizsgálatokkal sokat javult a betegség felismerhetősége, amelynek a gyógymód megválasztása szempontjából van döntő jelentősége. A Parkinson-kórtól elkülönítendő, parkinsonos tüneteket produkáló szindrómáknál eltérő kezelésre van ugyanis szükség.
A pontos diagnózishoz tehát felmérik a beteg mentális képességeit és állapotát, megmérik izomerejét, mozgás-koordinációját, reflexeit, érzékelését, kíváncsiak a hangulatára.
A depresszió a Parkinson-kóros betegek 2-90%-ában érhető tetten, leggyakrabban 40%-os előfordulást emlegetnek, melyért szintén a dopamin, szerotonin és noradrenalin termelő sejtek előrehaladó pusztulása a felelős, és ami elsősorban a noradrenalin hiányával van összefüggésben. A Parkinson-kór miatti depresszió elkülönítéséhez különböző antidepresszánsokat alkalmaznak, és azok hatását vizsgálják.
A kivizsgálás során megfigyelik a beteg mozgását, járását, testtartását. Az akaratlan izomremegésnek külön jelentőséget tulajdonítanak a diagnózisnál. Nem mindegy ugyanis, hogy a remegés valóban nyugalmi állapotban jelentkezik-e, vagy mozgás közben, milyen gyakoriak a remegések, nagy mozdulatokkal járnak-e, vagy alig észrevehetőek, stb. A tremor ugyanis az egyik legjellegzetesebb tünet, de nemcsak a Parkinson-kórra jellemző. Az egyes betegségek más és más jellegű remegéses tünetekkel járhatnak. Vannak tremor nélküli parkinsonos betegek is.
Az anamnézis felvételekor kikérdezik a beteget, milyen gyógyszereket szed, mert bizonyos gyógyszerek, az ún. neuroleptikumok az idegsejtek felszínén lévő dopaminreceptorok gátlásával ugyanolyan tüneteket okoznak, mintha a rendszerben nem volna dopamin, ez a fajta dopaminhiány azonban megfelelőbb gyógyszerválasztással visszafordítható. A fizikális és gyógyszeres vizsgálatok segítségével általában jól meghatározható a Parkinson-kór, kérdéses esetekben további vizsgálatok - vérkép, májfunkció, pajzsmirigyhormon vizsgálat, stb. - is indokolt lehet. Kezdődő Parkinson-kórt MRI-vel, CT-vel is vizsgálnak.
Az EEG-t más módszerrel nem kimutatható társult zavarok (alvás-zavar, kényszeres mozgások) vizsgálatára vetik be.