A Parkinson-kór okai és tünetei
A jellegzetes mozgási eltérések oka az agytörzsi dúcokban fellépő dopaminhiány. A dopamin a substantia nigra nevű agytörzsi magban termelődik, mely az idegsejtek axonnyúlványain keresztül további agytörzsi dúcokkal van összeköttetésben, így a dopaminhiány azok idegsejtjeinek receptorain is megmutatkozik.
Az agytörzsi dúcok szerepe abban áll, hogy az agy fali lebenyében elhelyezkedő motoros kérgéből érkező mozgásparancsot finomítják, az aktuális testhelyzetnek megfelelően módosítják. Az izommozgások területén tapasztalható rendellenességek tehát abból adódnak, hogy ebben a szabályzási körben dopamin hiányában nem megfelelő az információáramlás. A beteg nem tudja mozgását olyan pontosan irányítani, mint ahogyan szeretné, ami testhelyzetének egy adott környezetben megfelelő lenne.Az idiopátiás (ismeretlen eredetű) Parkinson-kórnál lényegében nem tudják, miért nem termelődik dopamin az említett agyi területen. Kialakulásában az örökletesség vitatott. A legtöbb bizonyíték arra vall, hogy genetikai és környezeti tényezők együttes hatás szükséges a klinikai tünetek kialakulásához.
Másodlagos parkinsonizmus néven foglalják össze azokat a betegségeket, amikor a dopamintermelő sejtek pusztulása miatti dopaminhiány közvetlen oka tudható. Az okok között szerepelhetnek idegrendszeri degeneratív betegségek (Huntington-kór), agyérbetegségek, stroke, bizonyos gyógyszerek fogyasztása, ritkán fertőzések, fejsérülések, mérgezés, anyagcsere-betegség, esetleg tumor is okozhatja.
Tünetek:
Központi idegrendszeri betegségekre jellemzően a Parkinson-kór is enyhe tünetekkel, - úgy is mondhatjuk: alattomosan - kezdődik. Gyakran, de nem mindig a kézremegés az első tünet. Máskor a környezet számára az érintett lehangoltsága, mozgásainak, beszédének lelassulása tűnik fel elsőként.
A három jellegzetes tünet a tipikusan nyugalmi testhelyzetben megmutatkozó remegés (tremor), az izommerevség (rigiditás) és a mozgások lelassulása (bradykinesia).
- A nyugalmi tremor az akaratlagos mozgások vagy alvás közben eltűnik, a fáradtság vagy izgalom pedig előhozza. A kéz remegésével mutatkozik meg először, majd a többi végtagon is látszik, a száj és alsó állkapocs is érintett lehet.
- Az izommerevség úgy érhető tetten, hogy ha valaki a betegnek a végtagját passzívan akarja mozgatni; például a kart megemelni, határozottan érezhető a merev izmok által kifejtett ellenállás.
- A mozgások lassulása korai tünet, mely a precíziós mozgásokban – például íráskor – jelentkezik, ugyancsak látható az arcon, melynek merev kifejezést ad, az artikulációs mozgások sérülésével a beszéd lassúvá és monotonná, olykor dadogóvá válik. A kísérő mozgások hiányára jó példa, hogy járás közben a karlendítés elmarad. A beteg járása csoszogós, aprózó léptű lesz. A beteget a mozgás fárasztja, az izmok kimerültek és fájdalmasak.
A három fő tünethez társul a testtartási reflexek megváltozása. Miután a mozgáskoordinációért felelő idegpályák nem tudják rendesen végezni működésüket, a megfelelő visszacsatolások és visszajelzéseken alapuló koordináció nem működik megfelelően, a beteg nem tud gyorsan reagálni bizonyos változásokra, mozgását, testtartását gyors reflexek segítségével nem tudja az aktuális helyzetnek megfelelően módosítani. Könnyen előfordulhat, hogy akár egy enyhe lökés miatt is elesik, ahelyett, hogy kibillent egyensúlyát gyorsan korrigálni tudná.
A betegnek problémát jelent a mozgássorok elindítása és a remegésen túl is bizonyos kényszeres mozgások jelentkeznek.
A Parkinson-kór előrehaladtával – tehát nem a kezdeti stádiumban! - a hipotalamusz, az agytörzs, a gyerincvelő bizonyos sejtcsoportjai, és a perifériás idegrendszerhez tartozó, szimpatikus idegdúcai is károsodnak, aminek következtében vegetatív tünetek - nyálcsorgás, nyelészavar, vizelettartási nehézségek, székrekedés, testsúlycsökkenés is jelentkezhetnek.
Mivel a már említett dopaminnal működő (dopaminerg) idegpályák nemcsak a mozgásirányításban játszanak szerepet, hanem bizonyos értelmi folyamatokban is részt vesznek, nem meglepő, hogy a betegség tünetei közé tartoznak bizonyos depresszív jelek is; szorongás, alvászavar, apátia.
A mentális képességek kezdetben megtartottak, később viszont lassan károsodnak.