Szorongásos zavarok - Pánikbetegség
A félelem, a szorongás az élő szervezetek egyik legáltalánosabb reakciómódja.
A szorongásnak négyféle értelmezése lehetséges.
1. A "normál" szorongás a szervezet "riasztóberendezésének", vagyis a veszélyhelyzetekben megnyilvánuló reakcióinak átfogó elnevezése.
2. A kóros szorongás esetén ezek a reakciók kellő ok nélkül vagy indokolatlan mértékben lépnek működésbe.
3. A szorongás, mint tünetcsoport, számos, szorosan együtt járó testi-lelki tünet együttese, amely a legtöbb pszichés megbetegedésben előfordul.
4. A szorongásról önálló betegségként akkor beszélünk, ha a fenti tünetcsoport önállóan fordul elő.
A szorongás élettanában a központi idegrendszeri aktiváció döntő jelentőségű. Ezen kívül számos egyéb fiziológiai megnyilvánulása is van. Legismertebb a bőr elektromos ellenállásának csökkenése.
A szorongásnak "természetrajza" van. Megjelenési formája az idő függvényében változik. A diffúz, "generalizált" szorongás inkább a megbetegedés kezdetén található. Az állandósult szorongás egyre inkább valamely "tárgyhoz" kötődik és speciális formában jelenik meg (pánik, fóbia, kényszer). A szorongó összesűríti szenvedéseit, tárgyakra, helyzetekre, eseményekre, személyekre, imaginárius képekre vetíti azokat. Ily módon - bár hatalmas áldozatok árán - szorongását könnyebb "kézben tartani".
A vegetatív és viselkedési jegyek észlelése semmiféle műszeres felszerelést nem igényel. Nem feltétlenül kóros, hanem a mindennapi életben is, egészséges embernél is tapasztalható megnyilvánulásokról van szó. A beteg a kérdések hatására (exploráció) néha elpirul. Szorongás esetén megváltozik a nyálkahártyák nedvtermelése. Ennek egyik következménye a száj kiszáradása. A szájszárazság mértéke, időbeli lefolyása a szorongás egyik legjobb mutatója. A szorongó beteg gyakran izzad, még hidegben is. A pillacsapások gyakorisága és jellege a szorongásos állapottal szoros kapcsolatban van. A légzés frekvenciája a szorongás egyik élettani paramétere. Még egy fejszámolási feladat is megváltoztatja a légzésgörbe jellegét. A szorongó beteg nagyokat sóhajt. A légzésfrekvencia nagymérvű fokozódását látjuk pánikrohamok esetén, amikor sok esetben ún. hiperventilációs görcsök is kialakulhatnak.