Transzplantáció

A transzplantáció élő sejtek, szövetek vagy szervek átvitele a donorból a recipiensbe, azaz a fogadó szervezetbe, azzal a céllal, hogy az átültetett anyag folytassa a működését a recipiens szervezetében.

cikk_transplant

A közel fél évszázaddal ezelőtt végzett első veseátültetés óta a transzplantáció folyamatosan növekvő teret nyer a végstádiumú szervelégtelenségek kezelésében. A várható túlélési arány egyre nő, és mind több szervféleséget tudnak már transzplantálni. A kedvező tendencia számos tényező együttes meglétének köszönhető. Ezek közé tartozik például az alkalmas betegek kiválasztásának fejlődő módszertana, az egyre tökéletesedő sebészi technika, valamint a szövet vagy szerv kilökődését gátló újabb gyógyszerek köre.

Ugyanakkor változatlanul vannak a transzplantációk sikerességét korlátozó problémák. Ilyen az akut rejekció; – kilökődés -, amely röviddel a beavatkozást követően károsítja a szövetet, egyes speciális helyzetet leszámítva. Utóbbira példa a szaruhártya vagy porc átültetése és az egypetéjű ikrek közötti transzplantáció, ahol kilökődési reakcióra nem kell számítani. A lassú vagy idült kilökődés egyre fontosabbá válik a hosszú távú túlélés és az átültetett szervek működése szempontjából. Sajnos továbbra is fontos korlátozó tényező a donorszervek nehéz hozzáférhetősége.

A transzplantációkhoz kevés kivétellel allográfot használnak, ami vagy élő rokonból (ritkábban nem rokon egyénből) vagy cadaver (halott) donorból származik. Élő donorokat főként vese- és csontvelő-transzplantáció alkalmával használnak.

 

A szövet vagy szervkilökődés biológiája

A kilökődés oka a beültetett szerv sejtjeinek felszínén található antigének elleni immunreakció, mellyel a recipiens szervezet védekezik a beültetett, de számára idegen szövet vagy szerv ellen. Az immunreakció részben speciális sejtek, részben a szervezet által termelt immunanyagok útján jön létre. A védekezési reakció kiváltásában az egyik legfontosabb szerepet az emberi fehérvérsejt csoport A antigénjei (HLA antigének) játsszák, melyek genetikusan meghatározottak. Az ABO vércsoport antigénekkel együtt ezek alkotják a fő emberi transzplantációs antigéneket. Ezek az antigének laboratóriumban vizsgálhatók, így a transzplantáció előtt végzett ún. szöveti tipizálással a donor és recipiens szöveti megfelelősége, másként kompatibilitása a beavatkozás előtt meghatározható.

Az akut kilökődési reakció lényegét a transzplantációs gének ellen indított immunreakció jelenti, melyben központi szerepet játszanak a nyirokszövetekben termelődő fehérvérsejtek, a limfociták. Az akut rejekció; a beültetett szövet vagy szerv pusztulását okozza napokkal, esetleg hónapokkal a transzplantációt követően. A kilökődési reakció visszafordítható lehet az immunreakciót elnyomó ún. immunszuppresszív szerek alkalmazásával, illetve adagjuk emelésével. Az immunvédekezés során elpusztult szövetek hegesen gyógyulnak, a transzplantátum maradék része azonban működőképes marad.

A késői graft károsodás alkalmanként jelentkezik, gyakran fokozatosan progrediál, azaz rosszabbodik megfelelő kezelés ellenére is. Ebben a típusú rejekcióban inkább az antitestek kiváltotta szövetkárosodás játssza a központi szerepet.

További felvilágosításért forduljon Egészségügyi Szakemberhez